Kérlek, szánj rám néhány percet, hogy megoszthassam veled gondolataim!
Azzal kezdem, hogy szerencsés időben születtem (1940), így amikor a serdülükoromban jártam, érdeklődésemet felválthatta a tett, és elkezdhettem a repülő modellezést.
A modellező klubot csak egy ajtó választotta el a repülő klubtól, (Békéscsaba, Irányi utca, majd Kinizsi utca). A modellezők és a repülők hamar kötöttek egymással barátságot, így ismerkedtem meg sok igazán nagyszerű pilótával, ejtőernyőssel. Ekkor lettünk barátok Békési Istvánnal, Edelényi Károly-al, és még hosszasan sorolhatnám a neveket. Szinte természetes, hogy én is barátaimhoz hasonlóan elkezdtem repülni, csupán szüleimmel kellet megvívnom a „csatát”.
Ebben az időben még nem a pénz szava volt a döntő. A magamfajta szegény embernek is volt lehetősége arra, hogy repülhessen. Részese lehettem egy rendkívüli világnak, egy fegyelmezett, összetartó egész életre szóló barátok világának.
A repülés élménye csodálatos, felejthetetlen. A pilóta érzi, hogy ura a gépnek, a technikának, a természetnek, képes kihasználni a természet erőit, uralkodni felette, meghatározhatatlan élmény. Nem lehet szavakkal ezt az érzést kellőképpen kifejezni.
Tudom, hogy ti, akik ugyan így átéltétek a repülés élményeit, ti értitek meg ezt igazán. Tudom, hogy amint nézitek az összegyűjtött képkockákat, a múlt felidéződik bennetek, egy–egy repülés emléke ismét megjelenik előttetek, akár csak előttem, miközben szerkesztettem az albumot.
Köszönetet mondok nektek, az egykori pilóta barátaimnak és családtagjaitoknak, hiszen egy szóra rendelkezésemre bocsájtottátok a féltve őrzött kincseiteket, emlékeiteket, fotóitokat.
Köszönetet mondok Wagner Dusán-nak, Edelényi Károly-nak, Békési István-nak, Dúzs István-nak, egykori pilóta társaimnak, akik szervező tevékenységükkel segítették az album létrejöttét.
Köszönettel tartozom feleségemnek, aki bíztatott arra, hogy vegyem fel a kapcsolatot a régi repülős barátaimmal, pilóta társaimmal, majd rendkívül komoly béketűréssel támogatott abban, hogy ezt az albumot elkészíthessem.
Köszönetet mondok fiamnak, családomnak, akik lehetővé tették az album technikai feltételeinek létrejöttét.
Köszönetet mondok a Kvasz András Békés Megyei Repülő és Ejtőernyős Egyesületnek (egykori repülő klubunknak), mert lelkes támogatásukkal széles nyilvánosságot adott ahhoz, hogy minél többen láthassák az albumunkat.
Az albumot nem tekintem, befejezetnek. Bízom benne, hogy miközben nézitek, majd beszéltek a még élő egykori békéscsabai veterán pilóta társainkkal, többen becsatlakoztok az album további bővítésébe.
És ti ifjak, akik most repültök, a képeket nézve láthatjátok, hogy hajdanán igen–igen mozgalmas repülős élet volt Békéscsabán. Azt se feledjétek, hogy ti is lesztek majd egykor veteránok, és bennetek is felidéződik majdan a múlt.
