Veterán pilóták gyűltek a csabai reptérre
2010. július 17. 17:11 Cs. R. Hatvan év elmúltával is az orrukban őrzik a békéscsabai reptér levegőjének illatát azok a férfiak, akik szombaton az ország távoli részeiből is eljöttek a Békéscsabai Veterán Pilóták Baráti Köre találkozójára. Domokos Gergő, a Hajdúszoboszlóhoz közeli Ebesről kerekedett fel. A békési származású erdész nem sajnálta a fáradtságot, hiszen egykori pilótatársai mellett azok a fák is várták, amelyeket a reptéren ötven évvel ezelőtt maga ültetett. — A mi időnkben a repülés rengeteg önkéntes munkával járt, a hétvégéket hangárpakolással, gépmosással töltöttük. Szívesen tettük, azért a pár perc repülésért a csillagokat is lehoztuk volna — idézte fel az itt töltött tíz esztendőt Domokos Gergő, aki erdészként Badacsonyi Béla bácsival, az akkori parancsnokkal ültette el a mára öles derekúvá lett nyíreket és nyárfákat. A múlt tanúja az a nyolcszáz felvétel is, amely a kör elektronikus fotóalbumát gazdagítja. Az alapító Párzsa László szombaton vetítéssel lepte meg barátait. A rég látott képek megannyi emléket csaltak elő. Az adomázásban a ma már Velencén élő Kovács János, a repülőklub egykori kiképzésvezetője is jeleskedett. Társai biztatására felidézte egy izzasztó sétarepülés történetét. — Negyvennyolc kilós pilótaként, a súlyhatár tartása végett mellém a testesebb utasokat ültették. Az asszonyság, miután bekötötték, engedelmesen markolta a hevedert, ám amint emelkedni kezdtünk ijedtében megragadta a botkormányt. Nem udvariaskodhattam sokáig, könyékkel oldalba kellett vágnom, hogy átengedje a kormányt — mesélte Kovács János, aki annak idején Jelenia Góra—Poznan—Jelenia Góra érintésével, közel 400 kilométeres távrepüléssel nemzeti rekordot állított fel. A nyugalmazott műszaki tanár ma is repül, akár több, a szombati találkozón részt vett társa. A szegediek üdvözletét Bors László hozta el. A klubvezető elújságolta, a tagjaik közt tisztelhetik Papp Jánost, az ország legidősebb veterán repülőjét. Jani bácsit a 101. születésnapján az otthonában kis küldöttség köszöntötte fel. A jó kedélyű házigazda ennek örömére történetmesélésbe kezdett, s a háromórás múltidézésben az 1909-es világra jöttétől 1930-ig jutott el. Megegyeztek, a következő születésnapon onnan folytatják. A békéscsabai veteránok maguk is azzal búcsúztak egymástól: jövőre, veletek ugyanitt.
|